Interju a szabadkai Flash magazinban

Legyen Ön is Tamagocsi! Beszélgetőtársaim: Döme Zsuzsanna, Ricz Géza és az ARC óriásplakát-kiállításon munkájával (Legyen Ön is Tamagocsi!) részt vett Kovács Gergely, valamennyien a SUB-ART egyesület elnökségének tagjai. - Mit jelent a street-art pontosan, és mit vagy kiket képvisel? D.Zs.: A street-art mindenképpen társadalmi mondanivalóval rendelkezik, a kortárs művészeti alkotások egyik legfrissebb válfaja, amely rengeteg irányba igyekszik magát meghatározni és kiterjeszteni. Nem definiálható (talán csak így: közterületre kihelyezett művészi alkotások magánjellegű kihelyezéssel), szinte bármi belefér, ami a művészi szabadságot felszabadítja. Miután az emberek mostanában eléggé elkerülik a galériákat, kiállításokat, nem igazán jut el hozzájuk a fiatal kortárs művészet, éppen ezért a street-art ezt hívta életre, hiszen így közvetlenül találkozhatnak velük a járókelők a hétköznapi élet fő helyszínein. R.G.: A stílus különlegessége, hogy nem meghatározható konkrétan, leggyakrabban elterjedt formája az öntapadós matricákra készült alkotások, emellett vannak a nyomdai, fénymásolt vagy szabadkezű plakátok, a sablonokkal felfestett képek, vagy akár egy absztrakt szobor is ide tartozhat. Általában ezeknek az alkotásoknak nem csak az esztétikai értéke a fontos, hanem gyakran a mondanivalóra, valamilyen társadalmi, politikai vagy személyes üzenetre helyezik a hangsúlyt. A felfokozott információs társadalom, amelyben élünk, a rengeteg reklám, matrica, szórólap is közrejátszik, hogy kialakult, csak a street-art valami egyénit takar, nem az üdítő italokat gyártó cég emblémájával találkozik szembe az ember mindenhol. K.G.: Sokszor valójában azzal érik el a kívánt hatást, hogy ott, ahová ezeket kihelyezik, meglehetősen furcsán festenek, vagyis a környezettel együtt szokatlan, elgondolkodtató reakciót váltanak ki. - Veszélyezteti-e ezt a fajta művészetet jelen pillanatban a törvény? K.G.: Olyan értelemben legális alkotásmód, hogy bárhol, bármikor könnyedén el lehet őket távolítani, vagyis a törvény szerinti szándékos rongálás vádja nem lehet jogerős. - Hol és mikor indult útjára ez a stílusirányzat? R.G.: Nagy valószínűséggel ez a graffitinek egy továbbfejlesztett változata. A graffiti alapvetően az egóról, az egyén hirdetéséről szól, itt viszont másokhoz szóló üzenetekkel lehet találkozni. Közrejátszott a számítástechnika fejlődése is, mivel sok ilyen alkotás digitális formában készül, majd kerül kinyomtatásra. Helyileg New York, London és Németország a fő központjai, de mára a világon mindenütt elterjedt. - Lehet-e hosszú távon jövője és hatása? D.Zs.: A stílus nagyon fiatal, rengeteg lehetőség rejlik benne és egyre népszerűbb a már befutott művészek körében is, és mint tudjuk, mindig az egyének viszik előre, növesztik fel a stílust. Azonban nincsenek hiú ábrándjaim, hogy a társadalmi elidegenedést ez bármennyire is orvosolni fogja, mégis, egy fajta gyógyír lehet, az emberek felrázását szolgálhatja. - Léteznek-e kiállítások, ahol ezek megtekinthetők, vagy csak nyitott szemmel kell járni az utcán? R.G.: Magyarországon tavaly decemberben maga a képzőművész szakma elfogadta a stílust azzal, hogy a budapesti Műcsarnokban szerveztek egy ilyen kiállítást, az ezzel legrégebben foglalkozó, elismert művészek terveiből, illetve munkáiból. Szervezés alatt áll egy második, országos szintű kiállítás, valamint Szegeden szept. 24-25-én a SUB-ART fesztivál keretében egy hasonló jellegű dolog lesz, ezen kívül októberben a szegedi Grand Caféban és Budapesten az A38 hajón lesznek megtekinthetők a művek. Vad Zsolt

Nincsenek megjegyzések: