V. Nyári Ifjúsági Játékok

V. Nyári Ifjúsági Játékok Zenta (2004. július 14-17.) Az immáron ötödik alkalommal megrendezett Nyári játékokra idén meghívást kapott a Sub-Art csapata is, aminek boldogan tettünk eleget! V. Nyári Ifjúsági Játékok Zenta (2004. július 14-17.) Ingyen buli! Hirdeti az immáron legendássá vált kötetlen összejövetel felhőtlen szórakozást ígérő programfüzete. Valóban legendás, az ország jól ismert pontjára mindenfelől izgatottan özönlenek évente a fiatalok és valamennyi korosztály képviselői (kb. 10-110 évesig), hogy viccelődjenek, barátkozzanak, rajongjanak, port szívjanak magukba, zajongjanak, vagyis: szabadon éljenek! Ahogy azt az embernek természeténél fogva illenék tennie. Viszont a fránya urbanizáció hatására hajlamosak vagyunk megfeledkezni minderről, mit nekünk 50°-os sátor reggel 8-kor, bogarak a fülünkben, szúnyogcsípésekről árulkodó véresre vakart nyomok testünk lényegesen nagy területén, az amúgy kék sportcipők beszürkült változatai – és mindez valóban ingyen! Ettől még buli a buli, sőt. Csak hát a történelemkönyvek szocio-kulturális (némi politikai ízzel meghintett) fejezeteibe a közkedvelt rendezvény ezentúl a „majdnem ingyen” címszó alatt fog bevonulni, ha egyáltalán. Reméljük, megtörténik. Az ötletgazdák, szervezők mindenképpen megérdemelnének legalább egy bővített mondatot, ha másért nem is, a fennkölt cél (összetartás) érdekében. Idén fordult elő először, hogy a költségvetés kijátszotta a Játékokat, így a szimpatikus – magyarországi licence alapján dolgozó – biztonsági emberek (és valóban: rendes, érző emberi lények, nem úgy, mint sok egyéb rendezvényen) kénytelenek voltak a bejáratnál belépőt fizettetni – kemény 50 dinárt! Azt hiszem senkit sem vágott földhöz eme „horribilis” összeg… A döntés bizonyára lapzárta után történt, így tévedhetett a helyi Kisokos. Nézzünk szembe a tényekkel: Vajdaságban egyelőre nincs fesztivál-túltermelés. Ellentétben Magyarországgal, ahol a nyári időszak szinte minden hétvégéjére (értsd: általában már szerdától vasárnapig) minden szinten jut egy hepaj. Ez a kényeztetetés már egészségtelen, főleg, hogy tudjuk, sajnos többségük nem arról szól, amiről valóban kellene. A kicsiny ország teljes területe olyannyira le van fedve a szórakozási címszó alatt futó üzleti ágazattal, hogy az ember akarva-akaratlanul is kiköt valamelyiken. „Nem lehet” megúszni. Vajdaságban – ezzel szemben – „nem akarják” megúszni. Hatalmas különbség! A Kijáraton mindenki át akar menni, és igaza is van, a palicsi tó mólójára Bob Marley emlékének állítottak színpadot kétszer (sajnos idén meghiúsult), csakúgy, mint ahogy Zentára is igyekszik minél több ember odaérni. Hogy e jelenség nevezhető-e fáziskésésnek, azt mindenki döntse el maga, egy dolog azonban biztos: jót tesz az ország jelenlegi helyzetének. A fentiekből következik, hogy a határon túli ifjúsági találka emberközeli és szimpatikusabb, egyszerűbb és barátságosabb, mint a határ másik túloldalán. (…határon innen és túl – igazi nemzetiségi tudathasadt állapot, ezen sorok ugyanis Szegeden íródnak egy szabadkai fiatal tollából…). Közvetlenebb és természetesebb. Mondhatni amatőrebb, de a szó ártatlanságot sugalló értelmében (kivéve talán a higiéniai problémák áthidalását kellene jóval hatékonyabban kezelni!). Elvégre hol másutt jár egy önkéntes korán kelő házigazda hajnalban a sátrak között a legnagyobb jóindulattal ordibálva, hogy: „Kávé! Jó reggelt, kávét tessék!” Más kérdés, hogy a fél órája nyugovóra tért (sátrához tántorgott) bulizó „party-állat” legszívesebben felpofozná a jóembert, hogy első mély álmából merészelte felverni, a francba a kávéjával! A szándék a fontos, így tartják. A Club Rádió (90,9 MHz) szándékai is minden bizonnyal tisztességesek, amikor reggelente pontban 7-kor sakál módjára beleüvöltik a mikrofonba a Jó reggeltet, jelezvén, tessék felkelni, a pörgés folytatódik, tudtad jól, mire fizetsz be, nem aludni jöttél ide… Szadista módszer, de egyéni, ötletes és beválik. Szabadalmaztatni kellene máshol is, a neve „K a köbön” (Korán Kelők Klubja). A programok összeállítása is helytálló, a nappali elfoglaltságok színes választéka egyenesen aránylik az esti zenei rendezvények színvonalas felhozatalához, melyek zömét helyi és magyarországi kisebb-nagyobb hírnévnek örvendő zenekarok teszik ki. A tűző napon adottak a sportolási lehetőségek (úszás, röpizés, focizás, kosarazás, diszkoszvetés) és a napszúrással való ismerkedés, a Nádkunyhó árnyékában és a Civil faluban újságírók (pl. Képes Ifjúság, VOL.10 fanzine), és kulturális egyesületek találkoznak egymással, ide kapott meghívást a Sub-Art is. A Szabadegyetem sátránál komoly létkérdésekkel foglalkoznak szakemberek (EU, magyarság, egyház), ugyanakkor a Túdós-sátorban nem kevésbé elhanyagolható problémákat vetnek fel (fiatalok és a kábítószer, környezetvédelem, fiatalok és a szekták) a betévedő érdeklődők, valamint kísérleti jellegű performance-ekkel is találkozhatnak a DNS-hez csapódó nyitott gondolkodású fesztiválozók. Persze van Mozi, és a legkisebbek örömére Játszótér is. Sötétedéskor pedig megszólal az univerzális nyelv: a zene! Kispál és a Borz, Pokolgép, Takáts Tamás DBB, Neo, Auróra, Nevergreen, Volvox, Zanzibár – hogy csak a legnagyobbakat említsük. Persze mint mindig, az igazán érdemleges produkciók (hangsúlyozom, ez erőteljesen szubjektív vélemény!) a kisebb, underground csapatoktól várhatók, ezt bizonyítja is a Narco Polo, Meztelen Ebéd, B-Terv stb. Akinek pedig mindez nem elég, mehet a techno helyszínre rázni magát (táncolni), ahol egészen reggeli órákig jobbnál jobb DJ-k tekerik a talpalávalót a különböző elektronikus stílusoknak megfelelően (drum n bass, breakbeat, house, minimal techno stb). Aztán szépen lassan szombat estét írunk, még egy utolsó nekirugaszkodás, egy nekilendülés a végső bulihoz, a legnagyobbhoz, hiszen legközelebb már csak egy év múlva adódik erre lehetőség. És ez már inkább megpróbáltatás, mint jutalom – bárki bármit is mond. Ám a kimerültségtől látni is alig tudó emberkék szívósak: ha addig élek is, ma még egyszer utoljára! Aki pedig papucs és feladja, legfeljebb az állítólagos négy személyes sátor közel sem csendes magányát nyújtó ambientjében meghúzódva próbál elaludni, hogy a reggeli buszozást átvészelje valahogy hazáig. Teszi ezt még akkor is, ha a közeli rádiósátorból éjszaka élőben közvetítetik a kedves hallgatóknak a fölöttébb izgatóan hangzó mell- és fenék-szépségverseny női és férfi változatát egyaránt. Vagy lehet, hogy ezt az adást már csak álmában fogta a szunnyadó lélek? by Vad Zsolt (VOL.10/Sub-Art, Szeged)

Nincsenek megjegyzések: